Kedves naplóm! Hadd mutatkozzam be neked!
A nevem Katiny Hale és lassan már 14 éve élek ezen a bolygón. Van egy nálam 5
évvel idősebb lánytestvérem. Nagyon szeretjük egymást, de még a legjobb
testvérek között is kialakulnak néha konfliktusok, így az sem maradhat el.
Szeretek minél több időt tölteni a nővéremmel, de mivel ő már nagyobb, ezért
csak keveset vagyunk sajnos együtt.
Jelenleg az iskola mellett balett órákra is járok, ebből kifolyólag eléggé nehéz teljesíteni az elvártakat. Az életemben két fontos, meghatározó dolog van. A balett és a családom. Az ő támogatásuk nélkül semmire nem mennék az előbb említettben. A nap 24 órájában mellettem vannak, ha kell. Mit is csinálnék nélkülük? Azt hiszem, hogy ez egy megválaszolhatatlan kérdés… Na de visszatérve a baletthoz, folytonos versenyekre szoktam járni. Az órák eléggé kemények és az edző sem kímél minket, így igazán meg kell szenvednünk a győzelemért, de megéri. A társaimmal általában jól kijövök mindkét közösségben.
Mindig is úgy éreztem, mintha lenne egy álarcom… Amíg tanulok és élem a hétköznapi életemet, addig folyamatosan rajtam van. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindenkit csak álltatok a belső tulajdonságaimmal. Nem, ez azt jelenti, hogy nem mindig lehetek teljesen önmagam. Amikor felmegyek a színpadra és kigyúlnak a fények, az az érzés nem csak, hogy leírhatatlan, de úgy érzem, mintha az az álarc leesne. Teljesen önmagam lehetek és nem számít, hogy mit csinálok…
Jelenleg az iskola mellett balett órákra is járok, ebből kifolyólag eléggé nehéz teljesíteni az elvártakat. Az életemben két fontos, meghatározó dolog van. A balett és a családom. Az ő támogatásuk nélkül semmire nem mennék az előbb említettben. A nap 24 órájában mellettem vannak, ha kell. Mit is csinálnék nélkülük? Azt hiszem, hogy ez egy megválaszolhatatlan kérdés… Na de visszatérve a baletthoz, folytonos versenyekre szoktam járni. Az órák eléggé kemények és az edző sem kímél minket, így igazán meg kell szenvednünk a győzelemért, de megéri. A társaimmal általában jól kijövök mindkét közösségben.
Mindig is úgy éreztem, mintha lenne egy álarcom… Amíg tanulok és élem a hétköznapi életemet, addig folyamatosan rajtam van. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindenkit csak álltatok a belső tulajdonságaimmal. Nem, ez azt jelenti, hogy nem mindig lehetek teljesen önmagam. Amikor felmegyek a színpadra és kigyúlnak a fények, az az érzés nem csak, hogy leírhatatlan, de úgy érzem, mintha az az álarc leesne. Teljesen önmagam lehetek és nem számít, hogy mit csinálok…
Az eddig leírtakból valószínűleg az első
benyomásod az rólam, hogy eléggé komoly vagyok. Had cáfoljalak meg, hogy ez
egyáltalán nem igaz rám. Folytonosan nevetek és mosolygok akár kisebb dolgokon
is. Mások szerint nagyon pozitív a kisugárzásom és az igaza megvallva ez a
célom is. Hogy mindenkit jókedvre derítsek és kirántsam őket a szürke
hétköznapjaikból…
Szóval kedves naplóm, most, hogy már
rendelkezel kellő információkkal rólam, azt hiszem nem mesélek tovább. Hiszen
akkor mi maradna későbbre?